Cài đặt Steam
Đăng nhập
|
Ngôn ngữ
简体中文 (Hán giản thể)
繁體中文 (Hán phồn thể)
日本語 (Nhật)
한국어 (Hàn Quốc)
ไทย (Thái)
Български (Bungari)
Čeština (CH Séc)
Dansk (Đan Mạch)
Deutsch (Đức)
English (Anh)
Español - España (Tây Ban Nha - TBN)
Español - Latinoamérica (Tây Ban Nha cho Mỹ Latin)
Ελληνικά (Hy Lạp)
Français (Pháp)
Italiano (Ý)
Bahasa Indonesia (tiếng Indonesia)
Magyar (Hungary)
Nederlands (Hà Lan)
Norsk (Na Uy)
Polski (Ba Lan)
Português (Tiếng Bồ Đào Nha - BĐN)
Português - Brasil (Bồ Đào Nha - Brazil)
Română (Rumani)
Русский (Nga)
Suomi (Phần Lan)
Svenska (Thụy Điển)
Türkçe (Thổ Nhĩ Kỳ)
Українська (Ukraine)
Báo cáo lỗi dịch thuật
Egy alkalommal még el lehet nézni. Kétszer is. De amikor ez rendszeresen megtörténik, az már nem csak feledékenység vagy fáradtság kérdése – az azt jelenti, hogy egyszerűen nem vagy elég fontos neki. Mert az ember arra szán időt, amire igazán akar. Ha tényleg számítana neki az ígérete, akkor legalább beállítana egy ébresztőt, vagy jelezné, hogy fáradt, és ne számíts rá. De nem. Ő inkább szétosztogatja az üres ígéreteket, aztán mindenkit cserben hagy.
Ez a viselkedés pedig egyértelműen mutatja, hogy mennyire rossz barát. Egy igaz barát nem hagyja cserben a másikat újra és újra.