Zainstaluj Steam
zaloguj się
|
język
简体中文 (chiński uproszczony)
繁體中文 (chiński tradycyjny)
日本語 (japoński)
한국어 (koreański)
ไทย (tajski)
български (bułgarski)
Čeština (czeski)
Dansk (duński)
Deutsch (niemiecki)
English (angielski)
Español – España (hiszpański)
Español – Latinoamérica (hiszpański latynoamerykański)
Ελληνικά (grecki)
Français (francuski)
Italiano (włoski)
Bahasa Indonesia (indonezyjski)
Magyar (węgierski)
Nederlands (niderlandzki)
Norsk (norweski)
Português (portugalski – Portugalia)
Português – Brasil (portugalski brazylijski)
Română (rumuński)
Русский (rosyjski)
Suomi (fiński)
Svenska (szwedzki)
Türkçe (turecki)
Tiếng Việt (wietnamski)
Українська (ukraiński)
Zgłoś problem z tłumaczeniem
Egy alkalommal még el lehet nézni. Kétszer is. De amikor ez rendszeresen megtörténik, az már nem csak feledékenység vagy fáradtság kérdése – az azt jelenti, hogy egyszerűen nem vagy elég fontos neki. Mert az ember arra szán időt, amire igazán akar. Ha tényleg számítana neki az ígérete, akkor legalább beállítana egy ébresztőt, vagy jelezné, hogy fáradt, és ne számíts rá. De nem. Ő inkább szétosztogatja az üres ígéreteket, aztán mindenkit cserben hagy.
Ez a viselkedés pedig egyértelműen mutatja, hogy mennyire rossz barát. Egy igaz barát nem hagyja cserben a másikat újra és újra.