Установить Steam
войти
|
язык
简体中文 (упрощенный китайский)
繁體中文 (традиционный китайский)
日本語 (японский)
한국어 (корейский)
ไทย (тайский)
Български (болгарский)
Čeština (чешский)
Dansk (датский)
Deutsch (немецкий)
English (английский)
Español - España (испанский)
Español - Latinoamérica (латиноам. испанский)
Ελληνικά (греческий)
Français (французский)
Italiano (итальянский)
Bahasa Indonesia (индонезийский)
Magyar (венгерский)
Nederlands (нидерландский)
Norsk (норвежский)
Polski (польский)
Português (португальский)
Português-Brasil (бразильский португальский)
Română (румынский)
Suomi (финский)
Svenska (шведский)
Türkçe (турецкий)
Tiếng Việt (вьетнамский)
Українська (украинский)
Сообщить о проблеме с переводом
Egy alkalommal még el lehet nézni. Kétszer is. De amikor ez rendszeresen megtörténik, az már nem csak feledékenység vagy fáradtság kérdése – az azt jelenti, hogy egyszerűen nem vagy elég fontos neki. Mert az ember arra szán időt, amire igazán akar. Ha tényleg számítana neki az ígérete, akkor legalább beállítana egy ébresztőt, vagy jelezné, hogy fáradt, és ne számíts rá. De nem. Ő inkább szétosztogatja az üres ígéreteket, aztán mindenkit cserben hagy.
Ez a viselkedés pedig egyértelműen mutatja, hogy mennyire rossz barát. Egy igaz barát nem hagyja cserben a másikat újra és újra.