Recente recensies door Belchior10 (HUN)

A játék közel 2 óra alatt ötször omlott össze. Így nem éri meg akciósan sem.

Mindig libabőrös leszek, amikor olyan hírt olvasok, hogy az új Forza nemsokára megjelenik. Nem volt ez másképp az 5. rész bejelentése után sem. A 4 még annak ellenére is tetszett, hogy maga a helyszín számomra nem volt túlzottan vonzó, de így is sikerült pár száz órán át lekötnie a Playground Games üdvöskéjének.
Amikor viszont leleplezték, hogy az új alkotásuk Mexikóban fog játszódni, akkor egyértelműen izgalomba jöttem. Egy európai számára a közép-amerikai térség sokkal inkább számít egzotikumnak. Az ottani kultúra és életérzés ugyanis teljesen más, mint amihez hozzá vagyunk szokva.
Úgy érzem, ez a választás telitalálat volt. A játéktér is megnőtt az eddigiekhez képest, viszont a hangulat az olyan szinten lett eltalálva, hogy a játék mintha két kézzel kapaszkodna belénk és mi pedig a legnagyobb örömmel engedünk a gyengéd erőszaknak.
Győztes csapaton ne változtass, szokták mondani. Kétségtelen, hogy a fejlesztők sok játékmódot megtartottak az előző változatokból, de ami egyszer működött, azt felesleges lett volna eldobniuk maguktól. Így aztán, aki már rutinos a Horizon fesztivál forgatagában, az könnyen kiismerheti magát a kezdetektől.
A szokásos szezonális felosztás megmaradt, vagyis hetente új évszakban találjuk magunkat és kapunk természetesen új feladatokat, amikkel pontokat tudunk szerezni. A pontokért pedig általában autókat és néha kozmetikai cuccokat lehet bezsebelni.
Rengeteg tennivaló vár ránk ezen kívül. A sztori módok a jól megszokott színvonalat hozzák és kicsit közelebb vezetnek minket a mexikói történelemhez és a helyi szokásokhoz. Miután feloldottuk a különböző állomásokat, kapunk egy rakás versenyt, amiben a gép ellen egyedül, vagy barátainkkal, esetleg másokkal szemben vehetjük fel a küzdelmet.
Aki megunta a végeláthatatlan futamok sorát, azoknak érdemes kipróbálni a pr mutatványokat. Itt az ugratás, driftelés, traffipax, sebességzóna kategóriákban mutathatjuk meg magunkat a világnak és barátainknak. Az újdonság a 4. rész alapjátékához képest a pionír kapuk megjelenése. Annyi a feladatunk, hogy A-ból B-be jussunk el minél előbb, általában komoly terepakadályokat leküzdve.
A Horizon Árkád annyiban változott, hogy most már többféle megmérettetésben indulhatunk és nem csak óránként vannak versenyek. Ha jól teljesítünk a közösséggel egyetemben, akkor a megszerzett pontjainkat a Forzathon boltban költhetjük el.
A sokak által kedvelt Eliminátor játékmód is színesíti a palettát. Kezdetben egy gyengébb autóval indulva kell minél jobb kategóriájú járgányokat szereznünk és közben kihívnunk a többi játékost egy mini versenyre. A játéktér pedig az idő múlásával egyre jobban összezsugorodik.
Engem a hideg ráz ki tőle, de a Játszótér szintén szerves részét képezi a tennivalóknak. Ráadásul minden héten szerepel a szezonális sorozatban. Nézőpont kérdése, de sose fogott meg igazán.
Azt hiszem, az eddigi felsorolás segített rávilágítani arra a tényre, hogy mennyi mindent belepakoltak a készítők ebbe a nagy és lélegző világba.
Ehhez még adjunk hozzá olyan finomságokat, mint az autók (több mint 500 féle verda szerepel a játékban) gyűjtése, tuningolása, festése és fényképezése, a kincsesládák, bónusz és gyorsutazás táblák keresése, vagy az összes útszakasz bejárása.
További kedvcsinálónak érdemes hallgatni a rádió állomásokat, ahol igazán vérpezsdítő dalok kíséretében róhatjuk Mexikó sokszínű útjait. Az időjárás és napszakok természetesen dinamikusan változnak és a vidék jellegzetes tájai mintha csak hívogatnák a felfedező hajlamú sofőröket. Így aztán lehetőségünk van ősi, rég elfeledett népek szentélyeiben bóklászni, vagy megcsodálni a színpompás esőerdőket, esetleg bebarangolni a kis falucskákat és a játéktér legnagyobb települését, Guanajuato-t.
Gyakorlatilag nincs egy unalmas percünk sem (és még nem említettem mindent, mert nem akartam kisregényt írni).
Ami a technikai oldalt illeti, nem lehet semmilyen panaszunk. Az optimalizáció gyakorlatilag tökéletes. Egyáltalán nem kell komoly erőmű a játék gördülékeny futtatásához. A grafika és látványvilág önmagáért beszél. A hangok és zenék ugyancsak csillagos ötöst érdemelnek.
Viszont a sok pozitivitás mellett szót kell ejteni néhány bosszantó hibáról is. Ilyen rögtön a Horizon Life, a játék online része, ami bizony időnként elég instabillá tud válni és ne csodálkozzunk, ha fél percenként kapjuk a hibaüzeneteket. Egyeseknél olyan komoly problémák ütötték fel a fejüket, miszerint a játék pár percnyi működés után fogja magát és bemondja az unalmast. Remélhetőleg az ilyen jellegű hibákat néhány javítócsomag majd orvosolni fogja.
Mindezek ellenére én mindenkit biztatnék, hogy tegyen egy próbát a Forza Horizon 5-el, mert ez a mestermű olyan élményeket tartogathat, amik sokáig emlékezetesek maradnak.
Ne felejtsük el, hogy még kapni fogunk két DLC-t, melyek a 4-ből kiindulva még sok-sok órára a monitor elé fognak szegezni minket.

*Úgy tűnik, hogy az első javítócsomag megoldotta a Horizon Life problémát. Nálam folyamatos a kapcsolat, így nem látok olyan okot, hogy ne adjam meg a lehető legjobb értékelést.

9/10 (ha javítják a hibákat, szemrebbenés nélkül megadom a maximum pontot) ->

*10/10


+ Fantasztikus hangulat
+ Temérdek tennivaló
+ Mexikó
+ Több, mint 500 féle autó
+ A látvány önmagáért beszél

- Néhány apróbb hiba és instabil Horizon Life (az első patch sikeresen javította a problémákat, legalábbis nálam)

Az utóbbi évek egyik legellentmondásosabb játékát tette le az asztalra a CDPR csapata. Kezdődött az egész azzal, hogy rengetegszer csúsztatták a megjelenést, míg végül nagy nehezen rászánták magukat a kiadásra. Bár jó eséllyel csak a befektetőik nyomására tették meg, mert ha a fejlesztőkön múlik az egész, lehet még most is a készülődés állapotában lennénk. Alapvetően kaptunk egy korai hozzáférésű játékot, ami azért kicsit karcsú a legombolt 60 euróért. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a bugok száma jócskán meghaladta kezdéskor a tűrhető kategóriát és az optimalizálás se volt a helyzet magaslatán.
Azóta érkezett már több tíz gigányi javítócsomag és vannak olyan területek, amelyeknél látható is a fejlődés, de még mindig messze vagyunk attól a szinttől, ahol már a legelején tartaniuk kellett volna.
Azért nem akarok csak rosszat írni, mert az nagy igazságtalanság lenne, hiszen a világ, amit lengyel barátaink megalkottak, bizony megér egy misét. Látszik rajta a kidolgozottság és hogy mennyi munkájukba kerülhetett a sok apró elem összehangolása egy nagy egésszé. Egyébként lehetséges, hogy kicsit meghaladta a képességeiket a játék volumene...
Night City egy nagy és lélegző város, amiről simán eltudja képzelni az ember, hogy a jövőben a mi bolygónkon is ehhez hasonló metropoliszok fognak létezni. Korrupció, bűn, erőszak, testmódosítás. Nagyjából így lehetne összefoglalni, hogy milyen környezetben kell megállni a helyünket.
V, a törvényen kívüli zsoldos szerepét sokféleképpen alakíthatjuk, kezdve a múltjától, majd a város bandáihoz fűződő viszonyán át a barátaink megválasztásáig. A játéknak létezik egy fő cselekményszála, ami szerintem nagyon emlékezetesre sikeredett. Itt hatalmas gratuláció jár az alkotóknak. Tényleg egy élmény volt vele játszani. Ráadásul a végkifejletet több aspektusból is átélhetjük, ami további izgalmakat ígér a más produktumokban megszokott forgatókönyvek helyett.
Aki játszott már open world játékokat, az pontosan tudja, hogy önmagában ez kevés lenne a teljes élvezethez. Ezért a sztori mellett számtalan mellékküldetést végezhetünk el, amik persze egy idő után ismétlődni fognak, de annyi különböző feladatot csinálhatunk, hogy ez egyáltalán nem lesz zavaró hatással ránk.
A látvány és a sok tennivaló mellett érdemes még kitérni a rádióállomások sokszínűségére. 11 különböző csatorna és ugyanennyi eltérő stílusú zene közül választhatunk kedvünkre.
Ami viszont borzolja a kedélyeket (legalábbis az enyémet eléggé), az a bugok és stabilitási problémák mellett a járókelők robotszerű és teljesen élettelen viselkedése. Ráadásul sokszor nekimennek különböző tárgyaknak, vagy eltűnnek, mintha ott se lettek volna.
Van még munka bőven, ezért aki csak egy szinte tökéletes állapotban lévő termékkel akar próbát tenni, az egyelőre jobb, ha kivár.
Úgy vélem, azért még mindig több a pozitívum és van egy olyan légköre ennek a világnak, ami még kicsit félkész állapotban is be tudja szippantani a játékost. Ezért merem ajánlani a játékot a hibái ellenére is.

*Némi frissítés az értékeléshez 2 és fél év után. A játékot sikerült rendbe tennie a fejlesztőknek. A rendőrség nemcsak díszletként értelmezhető, hanem a GTA játékokból ismert körözési szintek emelkedésével egyre komolyabban fellép ellenünk. A képességfákat átláthatóbb formába hozták, így már könnyebb eligazodni, hogy milyen vonalon érdemes fejleszteni. Dinamikus autós (néha motoros) üldözések is kerültek a játékba, ami azt jelenti, hogy bármikor felbukkanhat egy járgány, amit le kell szállítanunk a fixerünknek. Korábban azt írtam, hogy a hibák dacára a CP2077 ajánlott kategória. Gyakorlatilag tökéletes állapotában pedig egyszerűen kihagyhatatlan.

6/10

+ Emlékezetes fő sztori
+ Rengeteg mellékküldetés
+ Nagyon részletesen kidolgozott város és környezete
+ Magyar felirat

- Bosszantóan sok technikai hiba
- A járókelők állapota kritikán aluli

*2024-es értékelés

9/10

Az előző pozitívumokon felül:

+ A fő játékhoz hasonló színvonalú kiegészítő, a Phantom Liberty
+ A rendőrség szolgálatba lépett

- Butácska AI
- Új játék+ mód nem ártott volna
(Más negatívumot nem tapasztaltam, így a korábbiakat el lehet felejteni)

Azért nem adom meg a maximumot, mert az első 2-3 év szinte csak egy korai megjelenésű változat volt, amit nem szabadott volna teljes áron értékesíteni.

Kicsit megtévesztő lehet a cím, mert bár tényleg ez a 2020-as (amit a világjárvány miatt 2021-ben rendeznek meg) nyári olimpia hivatalos játéka, de azért senki ne várjon egy kőkemény szimulátort. Nekem tényleg az lenne az álom, ha kapnánk egy rakás olimpiai sportágat, ahol egy szisztematikusan felépített selejtező sorozat révén juthatnánk ki a játékokra, ahol az eredeti szabályokat betartva kellene megküzdenünk ellenfeleinkkel és saját magunkkal. Esetleg ha licencelve is lennének a riválisaink, az maga lenne a csúcs.

Persze a valóságban semmi ilyesmire nem számíthatunk és én alapvetően szkeptikusan álltam hozzá ehhez a programhoz, mivel szerintem a London 2012 óta nem adtak ki értelmes olimpiai játékot. A Mario és Sonic féle bohóckodás maximum a kisgyerekek számára okozhat örömet.
Mindenesetre adtam egy próbát a SEGA alkotásának és némi meglepetéssel vegyes felüdültséget éreztem az első órákban, ami szerencsére azóta se hunyt ki.
Azt gondolom, a 18 különböző sport, amit a készítők belepakoltak a játékba, az kellő változatossággal bír és majdnem mindenki megtalálhatja a kedvenceit benne. Természetesen nálam is vannak olyan sportágak, amiket még szívesen láttam volna, de lehetetlen az összes igénynek eleget tenni.

A versenyszámok esetében vannak átfedések, mert mint ágazat, az atlétika például 5 számmal képviselteti magát (100 m síkfutás, 110 m gátfutás, 4 x 100 m váltó, kalapácsvetés, távolugrás). Eleve ebből a szakágból egy külön játékot összelehetne dobni (bárcsak megtenné már valaki). Úszás terén a 100 m-es gyors és a 200 méteres vegyes szám színesíti a palettát. A teljesség igénye nélkül megtalálhatók olyan népszerű sportok is, mint a labdarúgás, kosárlabda vagy a rendkívül látványos strandröplabda. Egzotikumként pedig kipróbálhatják a nálunk nem éppen ismert baseballt és a hét fős rögbit.
Az irányítás arcade jellegű lett. Nem kell hosszas kombinációkat begyakorolnunk, hanem csak néhány gombot kell a megfelelő időben lenyomni a siker érdekében. A játék természetesen ismerteti ezeket velünk, bár néhány trükk leírását csak megfelelő eredmények elérése esetén tudjuk feloldani. Az mindenképpen jó ötlet, hogy a gyakorló módban kötetlenül tudjuk tökéletesíteni technikánkat.
Amikor már úgy érezzük, hogy a tudásunk eléri azt a szintet, hogy elinduljunk a versenyeken is, akkor csaphatunk csak bele igazán a játék lényegi részébe.
Játszhatunk olimpiai módot, ahol olyan sorrendben megyünk végig a számokon, ahogy csak szeretnénk egyesével, de lehetőség van egy kevert program létrehozására, amibe összeválogathatunk több sportágat és csak azokat teljesítjük igény szerint.

Az offline részben a gép lesz az ellenfelünk, aminek erősségét a gyakorlás során állíthatjuk, viszont amikor már érmekre megy a játék, akkor kötött lesz a tudásszintjük.
Ez úgy néz ki mindegyik versenyen, hogy három részre van osztva a küzdelem. Először egy selejtezőn indulunk, ahol a gép még normál szinten teljesít, tehát nem túl nehéz megverni. Annyiban ez nem is probléma, hogy legalább lesz sikerélményünk. Az elődöntőkben már a nehéz fokozaton kapcsolódik be a küzdelmekbe. Még ez se jelent megoldhatatlan feladatot, bár némelyik kevésbé komfortos sportban azért jelenthet kihívást. A döntőben aztán elszabadul a pokol. Itt Superman lesz mindenkiből. Ezzel a ténnyel nem akarok elriasztani senkit, ugyanis biztos vannak olyan ügyes emberek, akik a fináléban is kisujjból kirázzák az 1. helyet, de nekem, mint szerintem közepes szintű gémernek már vannak olyan meccsek, amik megoldhatatlan feladatot jelentenek.

Az egyjátékos móka mellett az online szekcióban másokkal mérhetjük össze erőnket. Itt is összeállíthatunk vegyes számokat, vagy akár csak egyetlen sportágat választunk ki. Ami érdekesség, hogy vannak az úgynevezett rangsoroló versenyek. Ebben a játékmódban a készítők fél óránként 3 különböző sportot választanak ki, amikben indulhatunk futamonként maximum nyolcan. Amennyiben nem vagyunk annyian egy lobbyban, akkor a program gépi ellenfelekkel tölti fel a mezőnyt (naná, hogy a legmagasabb nehézségi fokozaton).
Bármilyen versenyt teljesítünk, kapunk játékbeli pénzt érte, amit elkölthetünk a legkülönfélébb öltözetekre. Ezen a téren a fejlesztő brigád nem fogta vissza magát és itt jön ki igazán, hogy nem kell túl komolyan vennünk a Tokyo 2020-t. Belepattanhatunk akár egy cowboy vagy kalóz szerkóba, de ha úgy tartja kedvünk, akkor lovagi páncélt is magunkra ölthetünk. Mindenképpen mókás a játék ezen a része, mert a jelmezek tényleg ötletesek és legalább van értelme gyűjtögetni a virtuális zsozsót.

Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem, de szót kell ejtenem a karakter generálásról is. Komolyan mondom, olyan szinten belehet állítani az avatárunk kinézetét, mintha csak egy rpg-ben lennénk. Mindegy, hogy nőt vagy férfit választunk, mert a teljesítményük azonos és nincsenek nemek szerinti versenyek.
Annyiban befolyásolhatjuk atlétánk tudását, hogy három eltérő képességből (sebesség, erő, technika) kell azt választani, amiben a legjobb lesz emberkénk.
A grafika meseszerű, de ez jól is áll a játéknak. Magasabb felbontáson és részletességen egész szép látvány tárul elénk. A viadalok animációja szintén elnyerheti tetszésünket, bár egy idő után úgyis skippelni fogjuk az örökké ismétlődő részeket.
Nincsenek hivatalos zenék, amik hiánya nem tragédia, bár néhány jó kis dal azért feldobta volna a hangulatot, ami azért összességében még így sem rossz.

Összefoglalva, aki egy nagyon komoly, vérprofi olimpiai versengést szeretne virtuálisan viszontlátni, az kerülje el a Tokyo 2020-t. Ellenben a könnyed szórakozást kedvelők megtalálhatják a számításaikat és jól szórakozhatnak egyedül, ismeretlenekkel, vagy barátokkal és családtagokkal játszva, hiszen egymást felülmúlni és a rekordokat döntögetni sohasem lehet unalmas.

+ Kellemes arcade szórakozás
+ Változatos sportág felhozatal
+ Ötletes jelmezek
+ Részletes karakter készítő
+ Jól sikerült online rész

- Nincs igazi karrier mód
- A zenék azért hiányoznak

8/10

Ugye senkinek se kell bemutatni az EA játékkiadási politikáját? Kevés munkáért a lehető legtöbb pénzt szeretnék bekaszálni. Nincs ez másképp a Hot Pursuit felújított változatával sem.
A játék mindössze grafikai tuningot kapott, de a tartalom változatlan, így aki az eredeti, 2010-es kiadást már végignyüstölte, annak semmi újdonságot nem tartogat a Remastered verzió.
Mivel a két produkció között 10 év telt el, így értelemszerűen sokan vannak, akiknek a 2020-as játék lesz az etalon. Én is ezen réteg közé tartozom, ezért igyekszem a játék jó oldalát bemutatni. Ami összességében nem nehéz, mert tényleg egy nagyon szórakoztató termékről beszélünk.
Adott a fiktív Secreast megye, ami a játszóterünkként szolgál. Itt zajlanak az illegális utcai versenyek, amit a rendőrök igyekeznek megfékezni. A terület eléggé változatos, hiszen megtalálhatók itt a kacskaringós hegyi utak, a napsütötte tengerpartok, több hosszú autópályás rész és az erdős, valamint a sivatagos részek is. A készítők rengeteg útlevágást elrejtettek, amiket érdemes használni az üldözések során. Azonban vigyázat, mert nem mindegyik jelenti önmagában a rövidebb utat.
A jó hír, hogy mindkét szerepben próbára tehetjük magunkat. Akármelyik oldalon szeretnénk eredményt elérni, nem lesz hiány segítségben. A fegyverarzenálunk elég változatosnak mondható. A mi dolgunk, hogy a megfelelő időben és helyen hívjuk ezeket a segítségünkre.
A karrier elég hosszú és sokrétegű. Pláne ha szeretnénk elérni a legmagasabb szintet, ami azt jelenti, hogy megnyerjük az összes versenyt, letartóztatjuk az összes rendbontót és az időmérő futamokon megszerezzük az arany szintet.
Tuningolási lehetőségek nincsenek, mindössze az autónk szín összetételét tudjuk megszabni. A hangsúly a vegytiszta versenyzésen van. Akik játszottak már NFS játékkal, azok jól tudják, hogy a fizika törvényeit sokszor érdemes sutba vágni. A Hot Pursuit is egy árkád móka, tehát semmi köze a valósághoz, így a szimulátor fanok messzire kerüljék el.
Ahogy egyre több versenyen érünk el jó eredményt, úgy tudunk szinteket lépni, amivel újabb autókat oldunk fel vagy pedig fejleszthetjük a fegyvereinket.
Alapvetően ebből áll a karrier rész.
Az online felület mindig is fontos részét szokta képezni egy versenyzős játéknak. Azt gondolom, akár haverokkal, akár idegenekkel próbálunk összecsapni, mindenképpen emlékezetes élményeket szerezhetünk magunknak. Népszerű a játék manapság is, valamint a cross-platform támogatásnak hála mindig találhatunk ellenfeleket a PS, Xbox és Switch résztvevők között.
A grafika tehát fejlődött, bár ránézésre nehezen észrevehető a 10 év különbség a HP és a HP Remastered között. A játék tartalmazza az összes kiadott DLC-t. A futamok alatt ütős zenék szólnak, amik a szokásos minőséget képviselik, ezekkel soha nem volt gond egyetlen NFS alatt sem.
Az optimalizálás is jól sikerült, ezért nem kell high-end PC, hogy játszhassunk.
Az újak számára mindenképpen ajánlott kipróbálásra. Nincs kizárva, hogy sikerül beszippantania őket a Criterion Games alkotásának.
A régiek esetleg nosztalgia szempontjából vegyék csak meg egy jókora leárazás alkalmával.

8/10

+ Igazi NFS érzés
+ Jó móka utcai versenyzőnek lenni, vagy rendőrként rendet tenni
+ Cross-platform támogatás

- Semmi újdonságot nem hoz az eredeti kiadáshoz képest

Mióta a Codemasters népszerű rallys játéka két ágra szakadt, megszokhattuk, hogy érkezik egy rész a lazább, hétköznapibb stílus kedvelőinek, valamint a szimulátoros élményre vágyóknak szintén egy másik. A sima DiRT játékok egyértelműen az arcade versenyek rajongói számára népszerűek.
Nincs ez másként a legújabb, az 5. kiadás esetében sem. Komoly fizikára nem kell számítani, az autók nem törnek. Ha ütközünk, akkor a sérülések csak kozmetikai jellegűek, de a kocsi teljesítményére semmilyen kihatással nincsenek. Az irányítás is tökéletesen elsajátítható egy kontroller segítségével.
Aki annak idején játszott a 2. és a 3. résszel, annak ismerős lesz a játék felépítése és a versenyek típusai is.
Amiben a DiRT 5 egyértelműen jobb az elődeinél, az a hangulat. Nagyon erősen hajaz a Forza Horizon fesztivál jellegére, ami szerintem telitalálat. A versenyek sokrétűek. A klasszikus rally szakaszok hiányoznak, de azon kívül szinte minden szerepel, amiket a korábbi kiadásokban megszokhattunk. Ráadásul a játék nem kényszerít arra, hogy kötelezően minden eseményen szerepelnünk kelljen. Így akinek pl. a gymkhana-s trükközések nem tetszenek, azokat kihagyva is haladhat a karrier módban.
Bizony ez a karrier a játék fénypontja, ugyanis a helyszínek és a viadalok kellően változatosak, ezért nincs üresjárat. Az autók felhozatala természetesen nem olyan tág, mint a korábban említett Forza esetében, de azért panaszunk nem lehet erre sem. Itt jegyeznék meg egy pici tüskét, ami nálam ha nem is verte ki a biztosítékot, de azért az mégsem tetszett, hogy a Year 1 Edition beszerzése után is vannak olyan járgányok, amikért pluszban kell fizetni.
A karrier mellett vannak az úgynevezett Throwdown versenyek, ahol egy-egy híresség ellen kell győzedelmeskednünk. A szponzorokkal felvértezve és azok feltételeit teljesítve pedig plusz pénzhez juthatunk. Alapból is szépen lehet keresni egy-egy jó helyezést elérve, így igazából nem tart olyan sokáig, hogy új verdákat és festéseket tudjunk beszerezni.
Nagy pozitívum még a dinamikus időjárás és napszak változás. Előfordul olyan, hogy világosban vágunk neki egy futamnak, majd sötétben fejezzük be. Máskor pedig egy gyenge kis hószállingózás után leszakad az ég és egy hatalmas vihar kellős középen találjuk magunkat. Ez az újítás nekem nagyon tetszett, hiszen jelentősen emeli az élvezeti értéket.
A grafika és a hangok (beleértve a futamok közben szóló zenéket) teljesen rendben vannak. Korszerűek és csak tovább fokozzák az elégedettségünket.
Egy remek újításnak tartom, hogy megalkothatjuk a saját virtuális játszóterünket (Gymkhana), vagy pedig kipróbálhatunk mások által készítetteket. Gyakorlásképpen időmérőket és sima futamokat is mehetünk.
A mesterséges intelligencia jól sikerült, az ellenfeleink nem akarnak minket porrá zúzni, mint a legújabb GRID-ben, de magasabb szintre állítva kellő kihívást nyújthatnak.
Azonban mindig (vagy legalábbis majdnem mindig) akad egy de... Sajnos a multiplayer mód köszönő viszonyban sincs az egyjátékos rész kidolgozottságával. Elég annyit mondanom, hogy a március végi frissítéssel került csak be a privát verseny funkció, ahol meghívhatjuk ismerőseinket és beállíthatjuk a versenyt, a kategóriát és a helyszínt, amiben indulnánk. Nem is értem, hogy ez alapból miért maradt ki. A másik lehetőség a publikus rész, ahol egy random versenybe csöppenünk bele ellenfeleinkkel és csak az adott típus autói közül választhatunk. Időnként elég sokáig tart, mire sikerül valakit találnunk, akivel tudunk versenyezni. Szóval ez a többjátékos rész egy kicsit fapados lett. Nem mondom, hogy nagyon rossz, de többet is ki lehetett volna hozni belőle. Bár a jövőben még ehhez is jöhetnek ki plusz tartalmak, így talán még sikerül javítani rajta.
Annyit még megjegyeznék, hogy az egyjátékos részben a karrier mellett már két új versenysorozat is helyet kapott, tehát látható, hogy a fejlesztők még javában szépítik és bővítik a játékot.
Összességében azt gondolom, hogy aki szereti a könnyed, fesztivál hangulatú versenyzést, az adjon egy esélyt a DiRT 5-nek. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesz kidobott idő, amit ennek a játéknak szentelünk.
Ha nem lenne a kicsit gyengébb multis rész, akkor simán megadnám a maximális pontszámot, de így egyelőre beérem egy nyolcassal.

*Frissítés 1.: Bekerült a cross-platform matchmaking system az online publikus részbe, vagyis ezentúl már a konzolos játékosokkal is tudunk versenyezni. Így elég könnyű ellenfeleket találni és nem is kell sokat várni (maximum 50-60 másodperc).
Ezen felül lehet jelenteni a csalókat és a fairplayt nélkülöző sofőröket a Report Player opcióval.

*Frissítés 2.: A Super Size csomaggal bővült a karrier mód. Ez a tartalom 4 új autóval és 27 versennyel gazdagítja az amúgy is tekintélyes kínálatot. Megjelenik egy új versenytípus, az időfutam is, illetve a játszóterünket további tárgyakkal tudjuk csinosítani. A Year 1 Edition tulajoknak nem kell külön fizetni ezért a DLC-ért.

*Frissítés 3.: Újabb DLC futott be a már meglévő 3 mellé. A Wild Spirits elnevezésű kiegészítőben 25 futam során tehetjük próbára képességeinket. Kapunk 2 új autót és eddig nem látott marokkói pályaszakaszokat. Ez is a Year 1 Edition része. Az előzőekhez hasonló hangulatos és színpompás csomag lett a WS. Lehetséges, hogy az 1. évben már több tartalom nem érkezik, de ez még csak találgatás a részemről. A következő évadban egy felturbózott multiplayer nagyon tetszetős lenne.

8/10

+ Sokszínű, élvezetes körítés
+ Dinamikus időjárás és napszak változás
+ Rengeteg verseny
+ Könnyen elsajátítható az irányítás
+ A DLC-k tovább színesítik a karrier módot

- Fapados multis rész

Ezt a sorozatot senkinek se kell bemutatni, hiszen a Need for Speed játékok már a 90-es évek közepétől rendszeresen beférkőztek a mindennapjaink közé. Azonban amilyen jól sikerültek a régebbi klasszikusok, legalább olyan mértékben lehet egy kézlegyintéssel továbblépni az új kor darabjain.
Természetesen mindenkinek más az ízlése, de ami engem illet, a 2005-s kiadású Most Wanted óta egyik NFS se fogott meg. A The Run történetében volt potenciál, csak túl rövid volt maga a játékidő.
Az idők folyamán kicsit szkeptikussá vált a viszonyom a szériához, de úgy gondoltam, a legújabb alkotás talán megérhet egy próbát. Annál is inkább, mert amikor ezeket a sorokat írom, az EA Play elérhetővé vált Steamen és mivel a Heat is bekerült a kínálatba, a havi 4 eurós díj megért egy kis kockázatot.
Azt kell mondanom, hogy bevált az előfizetés, mert egyértelműen kellemes csalódás a Ghost Games által fémjelzett NFS Heat.
Kezdjük azzal, hogy a helyszín telitalálat, mivel Palm Cityt Miamiról mintázták, az pedig sokak kedvence a Vice City óta. Adott tehát egy hangulatos és látványos város.
Önmagában ez mit sem érne, ha maguk a versenyek és a játékmenet unalmasak lennének. Szerencsére ez nincs így. A vezetés a megszokott árkádos vonalat hozza, de van benne kellő kihívás is.
Kétféle napszak létezik a játékban, egy nappali és egy éjszakai. Nem változik dinamikusan, így akkor lépünk át az egyikből a másikba, amikor csak akarunk. Előbbinél a pénz szerzés, utóbbinál a reputációnk növelése a legfontosabb tényező. Mivel mindkettőre szükségünk lesz a minél jobb autók és alkatrészek feloldásához, ezért egyiket se szabad elhanyagolni. Nincs semmi probléma a nappali világgal sem, de az esti látkép azért sokkal szemet gyönyörködtetőbb. Amennyivel szebb, annyival veszélyesebb is. Az éjszakai illegális versenyeken ugyanis a rendőrök is megpróbálnak elkapni minket és minél magasabb a körözési szintünk, annál nehezebb lesz meglépni előlük. Ráadásul ha az adott estén szerzett díjainkat teljes mértékben meg akarjuk tartani, akkor nem árt biztonságban elérni valamelyik garázsba. Ezekből elég sok megtalálható a környéken, ami mindenképpen könnyebbséget jelent. A másik ok, ami nehezíti a dolgunkat, hogy amíg a természetes fényben zajló futamok lezárt utakon folynak, addig a neonfényes versenyzés alkalmával a forgalmat is el kell kerülnünk. Amennyiben sérülnénk, akkor érdemes igénybe venni a benzinkutakat, ahol meg tudjuk javíttatni a járgányunkat. Vigyázat azonban, mert csak maximum 3 alkalommal élhetünk ezzel a lehetőséggel egy éjszaka alatt.
Létezik a játéknak egy szóló és egy online része is. Utóbbi esetében másokkal versenyezhetünk a gépi ellenfeleken túl. Amennyiben úgy gondoljuk, csapatokat is alkothatunk.
A versenyzés lehet, hogy egy idő után önmagában unalmas lenne, így a készítők egy csomó gyűjtögetni valót is belepakoltak a játékba. Nagy jelentőségük nincs, de egy kis pénzt és repet ezekkel is lehet szerezni, valamint a magamfajták, akik szeretik kimaxolni a játékokat, biztosan igyekeznek majd megtalálni az összes graffitit és flamingót, valamint lezúzni minden hirdető táblát.
Ezeken felül vannak drift zónák, ugratások és traffipaxok, ahol a teljesítményünket csillagokkal osztályozzák 1-től 3-ig.
Kapunk egy sztori módot is, illetve mellékes történet szálakat. Nem egy nagy durranás egyik se, így sokáig biztosan nem maradnak meg az emlékezetünkben.
Visszatérve a versenyekre, a hagyományos utcai viadalokon túl drift csörték és az off-road zúzások is várnak ránk, ezért nem árt többfajta kocsit tartanunk a garázsainkban. Ahogy az megszokott az NFS játékokban, a tuningolási és kozmetikai lehetőségek tárháza elég széles, így bárki könnyen kiélheti magát ezen a téren is.
A grafika szerintem jól sikerült, pláne az esti rész nagyon szép. A zenékre nekem különösebben nem volt panaszom, bár ez inkább ízlés kérdése. Az biztos, hogy találkoztam már ütősebb felhozatallal.
Úgy érzem, a Heat végre megüti a nagy elődök szintjét, így akik már temették a szériát, azoknak üzenem, hogy a Need for Speed egy hosszabb szendergés után ismét elfoglalta méltó helyét a versenyzős játékok palettáján.

8/10

+ A helyszín telitalálat
+ Élvezetes versenyzés, főleg az éjszakai szekcióban
+ Sok tennivaló akad
+ Tuningolás

- Unalmas sztori
- FPS droppok (nálam szerencsére csak ritkán jelentkeztek)

Két év elteltével jelentkezett ismét a HB Studios egy új golf játékkal. Természetesen a 2019-es kiadásukra nagyban építettek, de volt is értelme, mivel az egy elég jól sikerült produktum volt.
Röviden fogalmazva, egy kicsit felturbózták a Golf Club 2019-t a 2K segítségével. Több licencelt pálya (elég szépen vannak lemodellezve) szerepel a repertoárban és megjelentek a valódi golfozók is. Összesen 12-n vannak és megtalálhatóak köztük olyan nagy sztárok is, mint a borítón is tetszelgő, korábbi világelső Justin Thomas, de Tony Finau, Ian Poulter vagy akár Bryson DeChambeau neve is ismerős lehet a rajongók számára.
A mezőnyben még sokkal több profi nevébe futhatunk, de az ő virtuális karakterük nem szerepel a játékban. A 12 sportolóé viszont igen, tehát az ő ütéseiket gyakran be is játsszák a versenyek során.

Ha valaki új, vagy csak szeretné tökéletesíteni a technikáját, akkor annak lehetősége lesz erre a gyakorló szekcióban. Ezen kívül egy tartalmas karriert is kapunk, ahol a Q-School-ból indulva a Korn Ferry Tour-n át megérkezhetünk a PGA Tour versengésébe (de nem kötelező végigmenni a szamárlétrán). Itt rengeteg versenyen szerepelhetünk (persze nem muszáj mindegyiken indulni). A végső cél, hogy bekerüljünk a Playoffba, majd pedig megnyerjük a FedEx kupát.
Közben a már korábban említett klasszisok riválisainkká válnak. Ezekben a versengésekben az a lényeg, hogy jobban szerepeljünk náluk, és elég pontot gyűjtve értékes nyereményeket kaphatunk.
A játékban szerepel virtuális pénz, de a mikrotranzakció szerencsére most is kimaradt. Tapasztalati pontokat kell gyűjteni és minden egyes szintlépéskor új felszerelést vagy ruházatot oldunk fel, illetve kapunk némi költőpénzt is.
A kozmetikai cuccoknak maximum annyi a szerepük, hogy ízlésünknek megfelelően minél jobban nézzünk ki. Az ütőknek már vannak a teljesítményünkre ható tulajdonságaik is. Érdemes tehát meggondolni, hogy melyik irányba szeretnénk inkább nyitni. Nagyobbakat akarunk ütni, de több kockázattal, vagy inkább a biztosra megyünk, de ez esetben kisebb az esélye annak, hogy pl. 2 ütéssel korábban végezzünk egy adott szakaszon.

Maga a játékmenet picit finomodott, de alapvetően a jól megszokott mechanikát követték a fejlesztők. Szerintem eléggé élethűre sikeredett ezúttal is. A nehézségen egy elég széles skálán lehet állítani, így a nagyon profik akár kikapcsolhatnak minden segítséget. A kezdők pedig ezzel szemben sokféle információra támaszkodhatnak, amennyiben szükségét érzik ennek.
Az ellenfeleink erősségét szintén lehet állítani, tudásunknak megfelelően.

A karrier mellett nem hiányozhatnak az online játékmódok sem, így barátaink ellen is küzdhetünk privát meccsekben. A matchmaking rendszer viszont nem sikeredett könnyűre, mivel ott alapból pro szinten lehet csak játszani.
Alapíthatunk klubokat vagy beléphetünk egy már meglévőbe. Itt saját versenynaptár szerint küzdhetünk meg a többiekkel.
Rengeteg pálya szerepel a játékban, viszont ha kedvet kapunk hozzá, akár megalkothatjuk a sajátunkat is. Ebben a pályaszerkesztő program van a segítségünkre.

Azt gondolom, kellő tartalommal sikerült megpakolni a 2K21-t, ami bőven kielégítheti a golf rajongók igényeit. A grafika mondjuk erősen közepesnek nevezhető, de egyáltalán nem vesz vissza a játékélményből. A hangok és a kommentátorok a megszokott minőséget hozzák.
Összességében ez egy komplex, jól sikerült alkotás, amit szívből ajánlok mindenkinek, aki ki akarja próbálni magát a virtuális golfpályákon.

9/10

+ Továbbra is remek játékélmény
+ Licencelt pályák és játékosok
+ Tartalom
+ Testreszabási lehetőségek

- Az online játékban néha túl hosszú a töltési idő

Újabb nagyszerű Life is Strange játék. Az első rész (az előzménnyel együtt), azt gondolom, szinte mindenkinek nagy kedvence volt. Így aztán nem volt könnyű elengedni az ottani, jól megismert szereplőket és belevágni egy teljesen új kalandba. Általában ezzel is úgy van az ember, mint a filmek esetében, hogy szinte mindig a legelső a legjobb és a folytatások már nem közelítik meg ugyanazt a színvonalat. Azért akadnak kivételek. Szerencsére ennél a játéknál is ugyanez mondható el.
Maga a felépítés, a játékmechanika gyakorlatilag ugyanaz, amit korábban megismertünk. A fő és mellékszereplők, a történet persze különböző. Illetve, van némi kapcsolódási pont, de nem akarom lelőni a poént. A játék nem hosszú, de arra a 15-20 órára abszolút le tudja kötni a figyelmünket. Lehet gyűjtögetni is benne, így a teljesítmény vadászok (mint én) kiélhetik magukat. A sztori jól sikerült, a zenéket is korrektül eltalálták.
A történet központú alkotások kedvelői ebben se fognak csalódni. Max és Chloe után is van élet!

+ Magával ragadó történet
+ Gyűjtögető mód
+ Zenei aláfestés

- Kevésbé emlékezetes karakterek (az 1. részhez képest)

9/10

Nehéz egyértelmű véleményt formálni erről a játékról. Először is, ha teheted, ne vedd meg PC-re. Konzolon sokkal stabilabb az egész rendszer és ott a csalókat is kordában tartják. Amennyiben mégis erre a platformra esik a választásod, akkor készülj fel arra, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor a pokolba kívánod az egészet. Hiszen minden évben tele van cheaterekkel a játéktér. A készítőket hidegen hagyja ez a közösség. Nem mintha a 2K tehetne róla, hogy a sok élettelen kis kreténke alapból egy nagy 0 lenne a játékban, ezért felturbózza magát, de azért illene valamit tenni ellenük. Ugyanis aki normálisan szeretne játszani, az ugyanúgy kifizeti a játék árát és ennyit megérdemelne a pénzéért.

A másik nagy probléma a mikrotranzakciók. Ez nem új keletű dolog és rengeteg gémben alkalmazzák, de itt olyan szinten az arcunkba tolják, hogy nehéz megállni a használatát.
Végezetül pedig ott van a sok-sok technikai probléma. Fagyások, hibakódok, belassuló szerverek, lagok. Lehet itt szépen válogatni és ezért is mondtam, hogy időnként elgondolkodik rajta az ember, hogy ezért mi a fenének fizetett.

A farmolás alapfeltétel, ami a legnépszerűbb játékmódot, a karriert illeti. Itt megalkothatjuk a saját karakterünket, majd a meccseken és edzéseken elért eredményekért kapunk virtuális pénzt, valamint a képességeinket tudjuk fejleszteni. Nem megy gyorsan, bár e téren javult a helyzet a korábbi kiadásokhoz mérten. Mindenesetre ha gyorsítani akarjuk a folyamatot, akkor némi plusz pénzért ezt megtehetjük.

A MyTeamben a saját csapatunkat kell létrehoznunk a múlt és a jelen játékosaiból, Ez a játékmód nagy mértékben megegyezik a FIFA sorozat Ultimate Teames őrületével. Azaz igazság, hogy ha nagyon komoly csapatot akarunk magunknak tudni, akkor bizony kénytelenek leszünk virtuális pénzt vásárolni és tucatszámra nyitogatni a packokat. A program egy idő után meghálálja, ha sokat költünk. Ezt mindenkinek a pénztárcájához kell mérnie, de vigyázat, mert rendesen függővé válhatunk.

A MyLeague-ben egy franchise-t igazgathatunk. Ezzel én egyik részben se játszottam, de aki szereti a manager játékokat, annak biztosan ez lesz a kedvence.
Ezen kívül még a mostani és a legendás csapatokkal is egymásnak feszülhetünk. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a Play Now menüpontot megnyitni. Először a sorozat történetében már női gárdákat is választhatunk.

Ideje most már valami pozitív dolgot is írnom, mert igazolni akarom, hogy miért az Igenre kattintottam az ajánlásnál.
A játékmenet szerintem nagyon jó. Hasonló mint a focinál a PES. Főleg ha a gép ellen játszunk, akkor érezhetjük magunkat egy igazi, hamisítatlan kosárlabda mérkőzésben.
Önmagában a karrier jól sikerült. Ebben a kiadásban is egy kiadós történetet kapunk a játékosunk kezdeti szárnybontogatásához. Amint sikerül elérni az NBA-t, onnantól pedig belevághatunk az igazi pályafutásunkba.
A grafika, a hangok és a kommentárok most is minőségi egyveleget alkotnak.
Az online része kegyetlenül be tudja szippantani az embert, még PC-n is. Főleg barátokkal nagyon jó kis mérkőzéseket lehet játszani a Playgroundon, vagy a Recben. A legnépszerűbbek a 3-3 és a jól ismert 5 az 5 elleni ütközetek. Rengeteg kozmetikai cuccal tudjuk csinosítgatni a karakterünket és ahogy növekszik a reputációnk, úgy oldódnak fel egyre komolyabb felszerelések a játékban.
Időnként szoktak lenni különböző versenyek is, ahol a legjobbak értékes díjakhoz juthatnak.

Remekül kitalálta az egészet a 2K, szó se róla. Aki szereti a sportot, a kosarazást, az biztosan megtalálja a számítását a 2K20-ban is. Jelenleg a hibái ellenére is az egyik legjobb játék manapság ebben a műfajban (pláne konzolon).

Nem könnyű szívvel, de adok rá egy hatost. 6/10

+ Autentikus játékmenet
+ Töménytelen tartalom
+ Az online része megérdemelne valami díjat is (persze nem PC-n)

- Ronnie bácsi nagyon pénzéhes még mindig...
- Csalók tömkelege, akik szabadon garázdálkodhatnak
- Technikai problémák