Recente recensies door Belchior10 (HUN)

A monumentális trilógia után az Assassin's Creed franchise visszatért a gyökerekhez és ezt jó látni. Nem volt persze semmi probléma a 100+ órás és hatalmas játékterülettel bíró előző részekkel sem, de én személy szerint már vágytam egy kicsire a régiből.
A recept adott volt. Kisebb térkép, ámde sok felfedezni való és egy rövidebb játékmenet. A Mirage jól ötvözi ezeket és külön öröm, hogy a lopakodás ismét komoly szerepet kapott. Hiszen a Rejtettek nem véletlenül szeretnek az árnyékban lopózni.
Természetesen lehetőségünk van megvillantani kivételes párbaj tudásunkat, de amikor bekerítenek minket, akkor nem marad más, csak a menekülés. Ezért is érdemes kihasználni a játék adta lehetőségeket. Akár az aljnövényzetben elrejtőzve és füttyszóval odacsalva az ellent, akár az eszköztárunkat felhasználva, mindenképpen könnyebb, bár időigényesebb út, ha úgy teljesítjük küldetéseinket, hogy közben megőrizzük névtelenségünket.
Egyébként ha felkeltjük az őrök vagy a város lakóinak figyelmét törvénytelen cselekedetekkel, akkor plakátok tépkedésével csökkenhetjük a körözési szintet. Esetleg lefizethetünk valakit, aki ezt a munkát elvégzi helyettünk.
A katonák átverésére számos lehetőséget adtak a készítők. Igaz, a bugyuta mesterséges intelligencia kihasználása nyilván nem tartozik ezek közé, de ez sajnos ritkán tartozott az AC játékok erősségeihez. Annyira azért nem vészes a helyzet. Visszatérve a lehetőségekre, pl. elvegyülhetünk egy kereskedő karaván tagjai közé, vagy fizetett bérencekkel köthetjük le derék ellenségeink figyelmét. A levadászható példányokat sasunk, Enkidu segítségével jelölhetjük ki az égből, csak vigyázzunk a mesterlövész íjászokra, mert amíg őket nem likvidáljuk, addig bizony szegény pára menekülni lesz kénytelen.
A tolvajlási képességeink szintén szerepet kapnak, hiszen ezekkel komoly relikviák kerülhetnek hozzánk, amiket aztán eladhatunk a kereskedőknek.
A sztori nem lett túlzottan emlékezetes, de kiegészülve a mellékes tevékenységekkel és a gyűjteni valókkal egész jól el lehet szórakozni az arab világban. Bagdadot és környékét szépen és aprólékosan kidolgozták. Ahogy azt megszokhattuk, egy intenzív történelem órán is részt vehetünk a játék közben, így aztán sok érdekesség feltárul előttünk a helyiek múltjáról és szokásairól.
Aki nem szerette a hardcore RPG elemek bevonását, az most megkönnyebbülhet, mert a Mirage abszolút szakított ezzel és eltörölte a szintezést, valamint a fejlődést leegyszerűsítette.
Összefoglalásként azt tudnám mondani, hogy Basim kalandjai egészen jól sikerültek. A játék igazából semmiben sem kiemelkedő, de gyenge pontjai sincsenek. Ezért aztán az AC fanok és a nyitott világú kalandjátékok kedvelőinek mindenképpen érdemes kipróbálnia. A Steames induláskor adott 50%-os leárazás szerintem korrekt ár ezért az alkotásért cserébe.

8/10

+ Bagdad jól néz ki, az egyes kerületek szépen ki lettek dolgozva
+ A lopakodás komoly szerepet kapott
+ Visszatérés a kezdetekhez

- A MI a szokott nem túl veretes szintet hozza

Egy újabb olyan játék (sajnos egyre több van belőle), ami teljes áron, kész termékként jelent meg, azonban inkább a korai hozzáférés stádiumában kellett volna piacra dobni.
Szerencsére akkoriban még nem játszottam vele, ugyanis már eléggé óvatos vagyok és nem igazán szeretek a megjelenés napjától belevágni semmibe se (egy-két kivételtől eltekintve) és utólag el lehet mondani, hogy ez volt a nyerő húzás. A hírek akkoriban arról szóltak, hogy enyhén szólva is gyengére sikeredett az első néhány hét. Sajnos a játék tele volt hibával, így semmilyen szinten nem lehetett élvezni.
Ezért írtam, hogy nem lett volna ezzel akkora baj, ha Early Access verzióban rajtol és értelemszerűen olcsóbban lehet beszerezni.
Ami a lényeg, hogy mostanra a játékmenet érdemleges része gyakorlatilag készen van. A taxizás alapvetően élvezetesnek mondható és az irányítás is elég jó kontrollerrel és amennyire tudom, kormánnyal szintén. Barcelona szépen ki lett dolgozva, legalábbis az a néhány kerület, amelyik szerepet kapott. Esetleg később egy DLC formájában jöhetne némi bővítés, hogy nagyobb legyen a játéktér.
A mesterséges intelligencia az elfogadhatatlan start után ki lett pofozva, így a gépi sofőrök és gyalogosok már nem jönnek random belénk, vagy nem kóvályognak le össze-vissza a járdáról.
A Taxi Life lényege, hogy utasainkat A-ból B pontva fuvarozzuk, lehetőleg úgy, hogy betartsuk a közlekedési szabályokat és akkor ők is elégedettek maradnak, ami több tapasztalati pontot és borravalót jelent számunkra. Előbbivel újabb képességeket tudunk szerezni, utóbbival pedig bővíthetjük a flottánkat, hogy egyre komolyabb fuvarozó céggé váljunk. A vezetés mellett olyan extra dolgokat kapunk, mint a város nevezetességeinek és falfestményeinek megcsodálása, illetve az utasok olykor szóba elegyednek velünk, vagy éppen utasítgatnak minket, hogy pl. kapcsoljuk be a rádiót vagy a légkondit, esetleg tüntessünk el egy csúnya bogarat az ablakról. Alkalmanként a benzinkutakat útba kell ejtenünk, mert a kocsiból időarányosan fogy a nafta (vagy az energia) és ne feledkezzünk el arról, hogy a taxinkat rendszeresen takarítsuk és karbantartsuk, mivel ez is befolyásolja a kuncsaftjaink lelkiállapotát.
Sajnos azért a negatívumok mellett se lehet szó nélkül elmenni. A gyalogosok tény, hogy csak a zebrán mennek át az úton, de a mozgásuk sokszor nélkülöz minden emberi jellemzőt. A taxiban furcsa módon több utas jelenik meg, mint amennyit felvettünk. Ez persze semmit nem változtat a lényegen, de azért jó lenne ezt javítani a fejlesztőbrigádnak. Valamint a dinamikus napszak változás mellé elférne az időjárás szeszélyessége. Ugyanis a katalán fővárosban mindig süt a nap (persze nappal), de esőnek nyoma sincs.
Mindezek mellé az optimalizáció bugyraiban való elmélyedés se lenne haszontalan, mert időnként akadoznak a képkockák.
Összességében játszható a Taxi szimulátor, de a nagy kérdés, hogy maradunk-e ezen a közepesnél jobb szinten, vagy a hibák javításával egy igazán élménydús és emlékezetes alkotás tárul a szemünk elé. A válaszra egyelőre várni kell...

6/10

+ Remek vezetési élmény
+ Részletesen és szépen kidolgozott játéktér
+ Az AI egész jónak mondható
+ Az ár korrekt (mostanra a játék színvonalához viszonyítva)

- A gyalogosok úgy kóvályognak az utcákon, mintha részegek lennének
- Az utasok száma érthetetlen módon megsokszorozódik a vezetés közben
- Add már, uram, az esőt!
- Optimalizáció

Kezdésként érdemes néhány szót ejteni magáról a fő játékról. Az utolsó értékelésem óta rendkívül sokat változott. Mostanra egyértelműen kijelenthető, hogy sikerült rendbe rakni technikai vonalon, ugyanis szépen fut, nincsenek akadások vagy bosszantó bugok. Így kellett volna megjelennie. Ami még elég nagy pozitívum, hogy a rendőrség végre nem csak biodíszletként van jelen, hanem komolyan fellép ellenünk, amennyiben vétünk a törvény ellen.
A CDPR már korábban közölte, hogy csak egy nagyobb DLC-t ad ki és részükről itt befejeződik a történet. Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Szerintem ez a játék megérdemelt volna még néhány kiegészítőt vagy a fejlesztés során megpendített online lehetőséget. Gondoljunk csak bele a Rockstar mennyit kaszál már jó egy évtizede a GTA multiplayer változatával.

A Phantom Liberty önmagában megéri az árát. Egy körülbelül 20-25 órás kalandot kínál számunkra. Kapunk egy egész jól sikerült kémsztorit, egy új városrészt (Kutyaverem) és néhány emlékezetes karaktert. A kidolgozottság, a cselekmény vezetés és a hangulat nagyban idézi a fő történet minőségét, ami garantált szórakozást fog jelenteni. Nem maradhattak ki a mellékküldetések sem, ahol több, már korábban megismert fixernek kell teljesítenünk számos megbízást. Az autós üldözések kifejezetten tetszettek, ahol időre, vagy a lehető legjobb állapotban, esetleg néhány ellenséget likvidálva kell eljuttatnunk a kiszemelt verdát a megbízónk által megjelölt helyre.
Természetesen a kiegészítőhöz sem maradt el a magyar felirat.

Mindent egybevetve, a Cyberpunk 2077 végre elkészült és innentől valódi pompájában tetszeleg a kalandvágyók előtt. Aki mostanában kezd neki, annak szinte biztosan nem lesz hiányérzete. A Phantom Liberty pedig erre még rátesz egy lapáttal. Ha nem lett volna az első 2-3 év buktatókkal tarkított időszaka, akkor azt mondanám, hogy minden idők egyik legjobb játéka.

Phantom Liberty 9/10

+ Nagyon jól megírt történet
+ Emlékezetes karakterek, élvezetes küldetések
+ Ötletes melléktevékenységek
+ A legapróbb részletekig kidolgozott új terület

- A korábban megismert butácska AI továbbra se fejlődött

Az utóbbi évek egyik legjobb indie játéka. Nem túl hosszú, de az a 7-10 óra, amit beleölhetünk, meg fog térülni, mivel kapunk egy érdekes történetet, ami fejezetről fejezetre haladva tárulkozik ki és a nagy újrajátszhatósági faktor miatt nem fogunk unatkozni egy pillanatig sem. A döntéseinknek komoly következményei vannak a végkimenetelt illetően, ezért aztán hasonlít a Life is Strange játékokhoz. Bár látszik, hogy kisebb költségvetésből készült (nem véletlenül indie), mégis magával ragadó. A grafika meseszerű, ezért soha nem lehet majd elavultnak nevezni. A zenék abszolút illeszkednek a szituációkhoz és a témákhoz, amit a készítők feszegetnek. A párbeszédek néha viccesek, néha véresen komolyak, viszont mindig közelebb visznek minket a történetek kibontakozásához.
Az alaphelyzet, hogy egy lázadó tinit alakítunk, akinek már nagyon elege van a vidéket kormányzó hatalmasságoktól és egy másik országban próbál meg új életet kezdeni. Utazásunk során találkozunk majd többféle emberrel, akiknek a sorsát szép lassacskán ismerhetjük meg. Amikor elérünk a határhoz, akkor nem ér véget a játék, hanem egy új tinivel kezdődik újra. A korábban megismert szereplők pedig új élethelyzetekben tűnnek fel.
Minden elismerésem a fejlesztőké. Élmény volt a Road 96-ban töltött minden perc.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a párbeszédeken és a döntéseken alapuló alkotásokat.

10/10

+ Izgalmas történet
+ Nincs gyenge pont. Az egész játék egy nagy kerek egészet alkot.
+ Érdekes minijátékok

Felemás érzéseim vannak az újra kiadott Vice Cityvel kapcsolatban. Az eredeti játék zseniális, megunhatatlan és magával ragadó. A Definitive Edition szintén magában hordozza ezeket a tulajdonságokat, de ez nem a felújított változattal megbízott csapat érdeme, hanem a régié. Említvén a felújítást, igazából itt van a probléma forrása. Kétségtelen, hogy szebb lett látványban a játék, de ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Gondoljunk csak a Mafia ikonikus első részének az újra kiadott alkotására. Valami hasonlót kellett volna készítenie a Grove Street Gamesnek is, bár lehet, hogy egy eddig csak mobiljátékokban jártas gárdától ez túl nagy elvárás volt.
Mindenesetre a rajt nagyon gyengére sikeredett, mivel megjelenéskor hemzsegtek az olyan hibák, amik már az arcpirító kategóriába tartoznak. Azóta jött természetesen temérdek javítás és mire Steamen is megjelent a játék (ugye-ugye, előbb vagy utóbb minden eljut a legnépszerűbb pc-s platformra), már sikerült elfogadható formába ölteni Tommy Vercetti kalandjait.
Ami nagy pozitívum, hogy teljes kontroller támogatást kapott az új Vice City, így aki ennek a használatához szokott, az biztos örülni fog neki. A játékmenet és minden egyéb változatlan maradt, mindössze egy-két jól megszokott zeneszámmal lett kevesebb a sokak által ismert és szeretett rádióállomásokon.
Alapáron 60 eurót kóstál a Definitive Edition, de ehhez hozzátartozik a GTA III és a San Andreas megszépült verziója úgyszintén. Nem mondom, hogy ennyiért nem éri meg 3 játékot kapni, pláne azoknak, akik csak most találkoznak ezzel a legendás trilógiával, de talán jobb egy leárazás alkalmával beszerezni őket, hiszen aki a mostani korszak grafikai szintjéhez szokott, az fog csodálkozni és nem pozitív szempontból.
Minden más tulajdonságban viszont maximális minőséget képvisel a GTA Vice City, gondolok itt a hangulatra, a zenékre és a megannyi tennivalóra.

6/10 - kizárólag a nem túl sokat fejlődött grafika és az esetenként előforduló bugok miatt, az eredeti kiadás 10/10

+ A valaha volt egyik legjobb játék (de ez nem a Definitive Editionnek szól)
+ Kontroller támogatás

- Illett volna több időt, energiát és pénzt áldozni erre, vagy egy rátermettebb fejlesztőbrigádra bízni a munkát

A rali játékok elég komoly múltra tekintenek vissza, így a WRC sorozat se számít újnak a rajongók körében. Sajnos sokáig a középszerűség jellemezte az évente megjelenő hivatalos világbajnoki adaptációt, viszont amióta a KT Racing átvette a stafétát a Milestone-tól, azóta azért elindult egyfajta fejlődésnek mondható felzárkózás a rivális DiRT széria irányába, bár az kétségtelen, hogy se népszerűségben, se színvonalban nem sikerült eddig utolérni a Codemasters üdvöskéjét.
Az idei rész az utolsó a francia videójáték-fejlesztő vállalat palettáján, ugyanis 2023-tól a már említett Codemasters-hez kerülnek a jogok. Ilyen esetben lehetne negatív felhanggal is hozzáállni a kialakult helyzethez. Mondhatta volna azt is a Kylotonn, hogy mivel úgyis elvesztettük ezt s sorozatot, így már nem különösebben fektetünk bele sok energiát a Generations nevet kapó lezárásba és inkább a jövőbeni projekteket részesítjük előnyben. Szerencsére ennek a hozzáállásnak náluk nyoma sincs, sőt, pont ellenkező utat jártak be. Még utoljára szerettek volna valami maradandót alkotni.
Teljes mértékben sikerült a tervük. Bár nem játszottam minden epizóddal, amit ők kreáltak, de szerintem nem nagy kockázat kijelentenem, hogy a Generations a legjobb produkciójuk.
Kezdjük azzal, hogy ilyen töménytelen tartalommal ritkán találkozik az ember, ráadásul ezt egy elég kellemes árazással sikerült ellátniuk, így már akción kívül is érdemes lehet beszerezni a játékot.
Az offline játékmódok legfontosabb eleme értelemszerűen a tartalmas karrier mód, ahol lehetőségünk van kezdő pilótából legendává válni. Ehhez adott a 3 valóságban is létező sorozat, a WRC Junior, WRC 2 és 1.
Minden versenyző és autó licencelt, valamint összesen 21 különböző helyszín 165 szakasza várja, hogy versenyezzünk rajta.
Ez a játékmód nagyon részletesen ki lett dolgozva, így a versenyeken kívül megannyi fontos döntést kell még hoznunk. Ott van pl. a technikai brigádunk kialakítása, a holtidőszakban megrendezésre kerülő eseményeken való részvétel és a taktikánk megtervezése. Ez utóbbi elég hangsúlyos, ugyanis nagyon nem mindegy, hogy pl. milyen gumikat választunk ki az adott futamokra és azokat hogyan menedzseljük.
Az egyes pályák nagyon szépen ki lettek dolgozva és kellő változatosságot, valamint kihívást nyújtanak. Természetesen a nehézséget és az ellenfelek erősségét egy széles skálán tudjuk állítgatni. A dinamikus napszak és időjárás változás pedig csak fokozhatja elégedettségünket.
A multiplayer mindig is fontos részét képezte a WRC játékoknak. A gall brigádnak ezt még sikerült megfejelnie a végére annyival, hogy megérkezett a cross-platform támogatás, igaz, hogy nem az összes játékmódhoz. A ligákban, ahol napi és heti kihívások várnak ránk, illetve a kluboknál, ahol saját társainkkal mérhetjük össze erőnket, már van lehetőség a konzolosokkal versengeni, de a sima lobbyknál és a co-driver módban csak pc-s játékosok ellen tudunk menni. Nekem személy szerint nagyon tetszett, hogy mindezeken felül 50 db kihíváson van lehetőségünk részt venni, amelyeken vagy éppen meg kell dönteni egy pályacsúcsot, vagy adott idő alatt kell minél hosszabb távolságot megtenni, néha extrém időjárási körülmények között, esetleg egy rendesen lerongyolódott járgány volánja mögött.
Az autók felhozatala példaértékű és extrának még 37 legendás verda került be a játékba.
Grafikailag se fest rosszul a 2022-es kiadás, de azért annyira nem extra, hogy egy közepes gamer gépen ne tudjon hibátlanul futni maximum beállítások mellett. A hangok terén alapvetően nincs probléma, bár egy-két autónál azért furcsa motorzajokat hallhatunk.
Egy rali játékban a fizika és az irányítás megvalósítása fajsúlyos szerepet kap. Akik a korábbi részek ismeretében arra gondolnának, hogy a Generations megmaradt a középszerűség homályában, azoknak azt tudom mondani, hogy ezen a téren is történt előrelépés - nem is kevés. Egyedül a borulásoknál tud megbolondulni az amúgy teljesen reális képet festő gravitációs hatás.
Nem szabad elmenni a raliban bekövetkezett generációváltás mellett, ugyanis megjelentek a hibrid motorral szerelt autók a királykategóriában. Ezek a változások a játékban is helyet kaptak, ami azt jelenti, hogy 3 különböző profil (nagyobb erő, hamarabb kifogyó aksi - kevesebb többletet biztosító, de hosszabb ideig kitartó energia - az előző kettő keveréke) közül választhatunk a szakaszok előtt.
A valósághű megvalósításnak és a végeláthatatlan tartalomnak hála, a WRC Generations remek lezárása lett a KT Racing szériájának és minden off-road rajongónak bátran merem ajánlani kipróbálásra, akár kormánnyal, akár gamepaddal rendelkezik.

9/10

+ Rengeteg tartalom és játékmód
+ Minden licencelve van, ami csak lehetséges
+ Legendás és hibrid autók
+ Gyönyörűen kidolgozott és változatos helyszínek
+ Megjelent a cross-platform támogatás...

-... de nem érhető el mindenhol
- Apróbb malőrök a fizika terén

Kettős érzéseim vannak a Pókember folytatásával kapcsolatban, ugyanis ha nagyon akarták volna a készítők, akkor ezt egy DLC-ként is meg lehetett volna jelentetni. Kétségtelen, hogy annak elég tartalmas lenne, de láttunk már hasonló terjedelmeket pl. AC játékok kiegészítőinél. Viszont ilyen esetben pofátlanság lett volna teljes árat kérni, ezért ez a lehetőség végül elvetésre került.
Magával a játékkal nincsen semmi problémám. Nem is lehetne, hiszen imádtam a Spider-Man minden percét és a Miles Morales természetesen nagyban épít elődjére. Továbbra is nagyszerű élmény New York felhőkarcolói között lengedezni és segíteni a rászorulókon. Bár Miles fegyvertára karcsúbb, mint Peter Parkeré volt, azért a rosszarcok elgyepálása ezúttal se okozhat komoly fejtörést az irányítást már a legelső részben elsajátítók számára. A történet rövid, de velős. Csakhogy a játék árához mérten ezt kevésnek érzem. Természetesen a gyűjtögetésekkel és a mellékküldetések teljesítésével ki lehet tolni a játékórákat és ezúttal se hiányzik az Új Játék+ lehetőség, amit minden bizonnyal a trófea vadászok nem fognak kihagyni, mivel a tökéletesség eléréséhez kénytelenek lesznek újra végignyálazni Miles küldetéseit. Továbbá érdekes újításnak tartom azt az alkalmazást, amivel a lakók az új Pókember segítségét tudják kérni.
A grafika nem változott, így aztán a látványra ezúttal sem lehet panasz és a beállítási lehetőségeket könnyedén a gépünk erősségéhez mérten tudjuk testre szabni. Az optimalizáció szintén a már jól megszokott minőséget képviseli. A magyar felirat az első részhez hasonlóan itt se maradt el.
Mindent egybevetve, ha teljes játékként nézem a Miles Moralest, akkor is ajánlottnak érdemes jelölnöm, mert nem nagyon lehet belekötni az Insomniac Games ezen alkotásába, de a megvételét a rövidsége miatt csak egy leárazás alkalmával ajánlom.

8/10

+ Bár rövid, de nagyszerű történet
+ A látványvilág önmagáért beszél
+ Ötletes újítások

- Teljes áron nem éri meg

Mióta a Sony elkezdte megjelentetni a korábban csak Playstation exkluzívként ismert legjobb játékait, azóta egyértelműen a PC-s körökben egyfajta ünnepnapnak számít, amikor valamelyik ezekből kiadásra kerül. A legújabb gyöngyszem, a Pókember esetében sem kell meghazudtolni a korábbi állítást.
Ha valamiben hiányt szenvednek mostanság a játékok, akkor az a megfelelően kidolgozott történetek. A Spider-Man egyik erőssége szerencsére pont a sztori, amin látszik, hogy részletesen és igényesen meg van tervezve. Na de ez csak az egyik pozitívum a sok közül.
A helyszín az Egyesült Államokbeli New York, ahol egy pillanatra se fogunk unatkozni. Az élettel teli város nyüzsgő, színes forgataga éppolyan szemet gyönyörködtető, mint hősünk képességei, amiket egyszerűen nem lehet megunni. Önmagában már az élmény, hogy cikázhatunk a nagy felhőkarcolók között. Aki ismeri az Arkham játékokat, annak a harcrendszer elsajátítása nem fog különösebb gondot okozni, de aki újonc ezen a téren, annak se kell izgulni, maximum több gyakorlásra lesz szükség, hogy mindent ki tudjon hozni Pókember arzenáljából. Ugyanis a legválasztékosabb módon csépelhetjük a rossz fiúkat, akikből nem lesz hiány, mert bár hősünk és a helyi rendőrség igyekszik rendet tartani, de sajnos a bűnözők száma olyan mértéket ölt, hogy nem lesz egyszerű megtisztítani tőlük a környéket. További párhuzam még, hogy kapunk kütyüket is, amik megkönnyíthetik dolgunkat a nehézfiúkkal szemben. Ezeket és képességeinket pedig szintlépések, valamint az elvégzett munkák után kapott érmék segítségével tudjuk fejleszteni.
Feladat van elég, a fő történeten kívül mellékes szálakkal is készültek a fejlesztők számunkra. Ráadásul ezek elég sokrétűek és bár egy idő után lesznek ismétlődő küldetések, de egyáltalán nem zavaró mértékben.
A grafika nagyon szép, a beállítási lehetőségek száma pedig olyannyira részletes, hogy mindenki a gépe erősségéhez mérten tudja megszabni a különböző értékeket. Az optimalizálás jól sikerült, bár ez eddig többnyire mindegyik Sonys játékra igaz volt.
Fontos megjegyezni, hogy a korábban megjelent mindhárom DLC szintén elérhető lesz, ha megvásároljuk a játékot, tehát nem kell külön fizetni értük. További örömre ad okot, hogy a játék tartalmaz magyar feliratot.
A negatív részen néhány kisebb bugot lehet csak említeni, de egyik se olyan mértékű, hogy különösebben zavaró hatást keltene.
Véleményem szerint a Pókember az egyik legjobban sikerült Marvel játék, így a szuperhős rajongók számára kihagyhatatlan. Sőt, tovább megyek. Nálam ez jelenleg az év alkotása, így már nagyon várom a folytatását, a Miles Moralest.

10/10

+ Emberi léptékkel mérve egy majdnem tökéletes játék
+ Rengeteg tennivaló
+ Gondosan kidolgozott, emlékezetes történet
+ Megkapjuk a 3 DLC-t egyben az alapjátékkal

- Apróbb, szinte elenyésző bugok

Karl Fairburne kalandjai ezúttal Franciaországban folytatódnak az alap sorozat 5. részével. Hatalmas újdonságokra nem kell számítani az előző kiadásokhoz képest. Mindegyik rész eddigi nagy erőssége a szépen kidolgozott pályák voltak. A Rebellion erre most is nagy hangsúlyt fektetett. A harcterek a legapróbb részletességgel lettek megalkotva és kapunk némi szabadságot teljesítésükhöz, mivel a készítők nem ragaszkodtak ahhoz, hogy csak egy meghatározott sorrendben végezhetjük el a feladatokat.
Amikből azért akad szép számmal, amennyiben vesszük a fáradtságot és nem csak a fő történetszállal foglalkozunk. A gyűjtögetés szerelmeseinek se kell panaszkodni, mert az elmaradhatatlan levelek, utasítások, rejtett tárgyak begyűjtése és a kő sasok lövöldözése szintén megtalálható a Sniper Elite 5-ben, Készüljetek fel, hogy néha eléggé frusztráló tud ez lenni. Főleg a sasok megkeresése kerülhet sok időnkbe,
A harcrendszer a megszokott, annyi újítás érkezett, hogy az AC játékokhoz hasonlóan most már tudunk füttyögetni az ellenségnek, ami egy elég hasznos taktika, ha ezt a magas aljnövényzetben tesszük meg, ahol nem vesznek észre minket. Amikor pedig közel merészkednek, akkor egy villámgyors mozdulattal tudjuk őket likvidálni. A lassított felvételes gyilkolások a pisztolyos és a gépfegyveres öléseknél is felvillannak mostantól. Eddig ugyanis csak a puskával történő kivégzések után csodálhattuk meg a szerteszét repülő emberi belsőségeket.
Mindenképpen érdemes megemlíteni az Axis Invasion elnevezésű játékmódot. Amennyiben engedélyezzük, akkor egy másik játékos tud csatlakozni hozzánk a sztori küldetések során. A feladata a mi kiiktatásunk lesz, ráadásul német katonai öltözékben, ezért nem könnyű túlélni az ilyen támadásokat. Természetesen nekünk is van lehetőségünk csatlakozni más játékához.
A multiplayer rész egész jól sikerült. Játszhatunk többféle játékmódot. Lehetünk csapatban, de egyénileg is, ahol csak egy maradhat a végén. Aki szeret mások ellen játszani, az biztos megtalálja a számításait és hosszabb időre lekötheti magát.
A mesterséges intelligencia az eddigiekhez hasonlóan a kissé bugyuta szintet hozza, de azért vigyázzunk, mert ha egyszer bekerítettek minket, akkor onnan már csak nagyon gyors pozíció váltásokkal tudunk kimenekülni.
Említettem a pazar látványvilágot. Negatívumként a kissé élettelen karaktereket és a laposabb sztorit tudnám felhozni, de ezek annyival nem rontanak az összképen, hogy ne lenne érdemes belevágni kedvenc mesterlövészünk legújabb akciójába. Akinek ez az első SE játéka, az szerintem garantáltan élvezni fogja. A rutinosabb gamereknek talán érdemesebb várni egy jó kis leárazásra. Akár így, akár úgy, a pénzünkért egy korrekt játékot és sok tartalmat kapunk, amikbe elég sok játékórát belerakhatunk.
A DLC-t egyelőre nem ajánlom, mert egyetlen pályáért és 2 fegyverért 15 eurót elkérni szerintem pofátlanság.

7/10

+ Pazarul kidolgozott pályák
+ Nagyszerű látványvilág
+ A röntgenkamera minden fegyvernemnél elérhető

- Néha egészen ostoba AI
- A sztori összecsapottnak tűnik

Az első DLC vegyes összképet mutat. Nyilván nem lehetséges olyan, hogy mindenki kedvében járjunk, de sokan nem éppen ezt a már a 3. részben is szereplő Hot Wheels kiegészítőt képzelték el. Ami a készítők javára írható, hogy az alapjátékhoz hasonló minőségi szintet ezúttal se vették lejjebb. Igényesen van kialakítva a Mexikó felett 50 mérfölddel lebegő Horizon Kalandpark. Természetesen az új tartalmakhoz új járgányok és feladatok járnak, így ezúttal se fogunk unatkozni. A látványvilágra nem lehet panasz és nyugodtan valljuk be, nem is olyan rossz dolog a felhők között száguldozni, még ha ez a realisztikusságtól eléggé eltér.
Ha nagyon nekifekszünk akkor a versenyekkel és gyűjtögetésekkel 1-2 nap alatt végezhetünk, de hogy utána se hagyjuk magára a narancssárga utakban pompázó játszóteret, a szezonális eseményekben helyet kap több, kimondottan csak itt teljesíthető feladat. A multis részben lehetőségünk lesz Horizon Tour és Open megmérettetéseken részt venni. Az árat szerintem jól lőtték be, 20 eurót megérhet ennyi móka.
A fesztivál rajongóinak érdemes beszereznie, de aki kevésbé szereti az extrémebb dolgokat, az talán jobb ha vár a 2. kiegészítőig.

8/10

+ Szokásos Horizon minőség
+ Gyönyörű látványvilág
+ Igényes kialakítás

- Több tartalmat el tudtam volna képzelni