Cài đặt Steam
Đăng nhập
|
Ngôn ngữ
简体中文 (Trung giản thể)
繁體中文 (Trung phồn thể)
日本語 (Nhật)
한국어 (Hàn Quốc)
ไทย (Thái)
Български (Bulgaria)
Čeština (CH Séc)
Dansk (Đan Mạch)
Deutsch (Đức)
English (Anh)
Español - España (Tây Ban Nha - TBN)
Español - Latinoamérica (Tây Ban Nha cho Mỹ Latin)
Ελληνικά (Hy Lạp)
Français (Pháp)
Italiano (Ý)
Bahasa Indonesia (Indonesia)
Magyar (Hungary)
Nederlands (Hà Lan)
Norsk (Na Uy)
Polski (Ba Lan)
Português (Tiếng Bồ Đào Nha - BĐN)
Português - Brasil (Bồ Đào Nha - Brazil)
Română (Rumani)
Русский (Nga)
Suomi (Phần Lan)
Svenska (Thụy Điển)
Türkçe (Thổ Nhĩ Kỳ)
Українська (Ukraina)
Báo cáo lỗi dịch thuật
1 
Csak le akartam írni, mennyire lenyűgöző, hogy valaki ennyire következetesen képes nem csinálni semmit. Az ember azt hinné, hogy ennyi idő után már unod a semmittevést, de te mindig tudsz új szintet hozni benne. Irigylésre méltó, hogy ennyire hiszel a sportfogadásban — nem mindenki tud ilyen vak bizalommal elbukni hetente ötször. És az is szép, ahogy soha nem hagyod, hogy a „napfény” vagy „felelősség” elrontsa a pihenésedet.
Mindenkinek kell egy barát, aki emlékezteti arra, hogy mennyire fontos a tétlenség. Te vagy ez. Egy élő, lélegző „majd holnap” emlékeztető. De ne aggódj, nem várunk tőled semmit — pontosan úgy, ahogy te sem vársz magadtól.
Üdv: valaki, aki már csak figyeli ezt a szép, lassú leépülést — távolról, biztonságban.