Allegóriám



Paradoxon

Fejemben egy röpke gondolat melyet szemem a szűrke padló csillogó még is paradoxon oldalán egy kósza kis körforgás testesít meg egy képet látok mely oly gyönyörű de egyben még is oly ocsmány és oly lehetetlen-e gondolat kínoz időtlen idők-óta fáradtságom utolsó mozdulatával állok lábam erejére fejem a béklyó hurkában szorong mikor már erőtlen lábam izmai ernyednek és alázattal tűröm fájdalmam hevét törődöm bele sorsom sötét ismeretlen világába