Steam telepítése
belépés
|
nyelv
简体中文 (egyszerűsített kínai)
繁體中文 (hagyományos kínai)
日本語 (japán)
한국어 (koreai)
ไทย (thai)
Български (bolgár)
Čeština (cseh)
Dansk (dán)
Deutsch (német)
English (angol)
Español - España (spanyolországi spanyol)
Español - Latinoamérica (latin-amerikai spanyol)
Ελληνικά (görög)
Français (francia)
Italiano (olasz)
Bahasa Indonesia (indonéz)
Nederlands (holland)
Norsk (norvég)
Polski (lengyel)
Português (portugáliai portugál)
Português - Brasil (brazíliai portugál)
Română (román)
Русский (orosz)
Suomi (finn)
Svenska (svéd)
Türkçe (török)
Tiếng Việt (vietnámi)
Українська (ukrán)
Fordítási probléma jelentése
⠄⠄⠄⠄⠄⠄⡠⢄⣀⣀⠤⠤⠤⡎⠄⢀⠴⡆⢀⣀⢤⠐⢱⠃⠙⣞⣳⣺⣿⠘
⠄⠄⠄⣤⢤⣎⣠⣧⢕⣵⣾⣿⣿⣿⣷⣮⣦⣏⡺⢅⣵⣿⢰⣿⣿⣶⣝⡿⠣⡜
⠄⠄⢰⣤⣿⣿⣿⡟⣾⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣷⣭⣟⠿⢸⣿⣿⣿⣿⠄⡷⠄
⠄⣯⣿⣿⣿⣿⣿⡿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⡪⠷⣾⣭⢻⠏⠄⠄⠄
⠄⣿⣿⣿⣿⣿⣿⡇⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣇⢀⡼⡫⠏⠄⠄⠄⠄
⢰⣿⣿⣿⣿⣿⣿💋⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⠈⢅⠄⠄⠄⠄⠄⠄
⠈⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣆⢏⣼⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⡀⢈⠄⠄⠄⠄⠄⠄
⠄⢻⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣯⡆⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⡰⠋⠄⠄⠄⠄⠄⠄
⠄⠘⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⡇⢿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⡏⠄⠄⠄⠄⠄⠄⠄⠄
⠄⠄⠘⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣷ ⢿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⡏
但是奶龙确实是死了,它的四肢已经僵硬,蚂蚁成群结队爬上它的眼珠,进入它的嘴里。它肤色暗淡,像是刚生了一场大病,还散发出淡淡的臭味。它就这么躺在树下,在十月的阳光里。时间悄悄过了,树的影子斑驳地移动着,像是代它走过未至的岁月
For me, it’s a personal ritual I often do on weekends, usually while dancing to electronic music and smoking weed. During these sessions, I dive deep into the idea of nothingness—the realization that everything around us is ultimately empty, transient, and devoid of inherent meaning.
Rather than feeling overwhelmed by the thought, I find it deeply stimulating and satisfying. The music, movement, and haze of the moment seem to amplify this sense of embracing the absurdity and emptiness of existence. It leaves me feeling both liberated and euphoric, like I’ve touched the raw essence of being.
⠄⠄⠄⢹⠣⣛⣣⣭⣭⣭⣁⡛⠻⢽⣿⣿⣿⣿⢻⣿⣿⣿⣽⡧⡄⠄⠄⠄
⠄⠄⠄⠄⣼⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣶⣌⡛⢿⣽⢘⣿⣷⣿⡻⠏⣛⣀⠄⠄
⠄⠄⠄⣼⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣦⠙⡅⣿⠚⣡⣴⣿⣿⣿⡆⠄
⠄⠄⣰⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣷⠄⣱⣾⣿⣿⣿⣿⣿⣿⠄
⠄⢀⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⢸⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⠄
⠄⣸⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⡿⠣⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⠄
⠄⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⠿⠛⠑⣿⣮⣝⣛⠿⠿⣿⣿⣿⣿⠄
⢠⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣶⠄⠄⠄⠄⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⣿⡟⠄