Cài đặt Steam
Đăng nhập
|
Ngôn ngữ
简体中文 (Hán giản thể)
繁體中文 (Hán phồn thể)
日本語 (Nhật)
한국어 (Hàn Quốc)
ไทย (Thái)
Български (Bungari)
Čeština (CH Séc)
Dansk (Đan Mạch)
Deutsch (Đức)
English (Anh)
Español - España (Tây Ban Nha - TBN)
Español - Latinoamérica (Tây Ban Nha cho Mỹ Latin)
Ελληνικά (Hy Lạp)
Français (Pháp)
Italiano (Ý)
Bahasa Indonesia (tiếng Indonesia)
Magyar (Hungary)
Nederlands (Hà Lan)
Norsk (Na Uy)
Polski (Ba Lan)
Português (Tiếng Bồ Đào Nha - BĐN)
Português - Brasil (Bồ Đào Nha - Brazil)
Română (Rumani)
Русский (Nga)
Suomi (Phần Lan)
Svenska (Thụy Điển)
Türkçe (Thổ Nhĩ Kỳ)
Українська (Ukraine)
Báo cáo lỗi dịch thuật
mikor először láttalak faluszélen:
egy suhogó köpeny, egy éles fűrész,
egy szem ami a lelkemen keresztülnéz.
Amikor vérezve a ponton egyedül védekezem,
te velem maradsz, és nem engeded el a kezem
Mint egy köldökzsinór, ami élettel lát el,
gyógypuskád táplál, míg összejön az über,
az ellenfél pedig nézi a félholt katonát,
ahogy hamvaiból kel föl, szeme szikráz,
vesz egy nagy levegőt, és fölpillant,
szívéből a félelem már rég elillant,
Hisz tudja, hogy van mögötte egy árny,
egy gyönyörű, varbói kisleány,
aki az út végén, ha eljő a halál,
a túlvilágon biztosan megtalál.