Installera Steam
logga in
|
språk
简体中文 (förenklad kinesiska)
繁體中文 (traditionell kinesiska)
日本語 (japanska)
한국어 (koreanska)
ไทย (thailändska)
Български (bulgariska)
Čeština (tjeckiska)
Dansk (danska)
Deutsch (tyska)
English (engelska)
Español - España (Spanska - Spanien)
Español - Latinoamérica (Spanska - Latinamerika)
Ελληνικά (grekiska)
Français (franska)
Italiano (italienska)
Bahasa Indonesia (indonesiska)
Magyar (ungerska)
Nederlands (nederländska)
Norsk (norska)
Polski (polska)
Português (Portugisiska – Portugal)
Português - Brasil (Portugisiska - Brasilien)
Română (rumänska)
Русский (ryska)
Suomi (finska)
Türkçe (turkiska)
Tiếng Việt (vietnamesiska)
Українська (Ukrainska)
Rapportera problem med översättningen
De rég is volt, midőn piros arcú kisfiúként izgatottan keltem a reggelre,
hol kócos fürtjeimmel, szájtátva csodálkoztam rá az első locsolóversre.
Apám mondta, büszkén, egyenes tartással széket formált a kezén,
Én ültem benn szótlan, csendben, mint macskanászban riadt veréb.
Itt állok most előtted, hogy vizemmel locsolhassak végre,
Minden viccet, minden megszokott tréfát messzire félretéve.
Sőt, ma banális lesz a versem, ezért minden virág el akar hervadni,
Azt kérdem én tőled, ahogy mások is szokták, szabad-e locsolni?